Éltem a lehetőséggel a Magyar Jelnyelv Napján és az esti színházi előadás előtt megkerestem a színház hangmérnökét, aki az előadásokat hangtechnikailag szolgálja ki. Arra kértem, hadd helyezzek el a színpadon két okosmikrofont. Elmondtam, hogy valószínű nem fog semmilyen más rádiós rendszert zavarni – ismerve a mögötte levő technológiát -, de azért tegyünk egy próbát, sikeres volt. 🙂

Megkértem a programon részt vevő, általam ismert sorstársaimat, hogy tegyék fel a nyakukba azt az eszközt, ami telefontekerccsel rendelkező hallókészülékbe tudja továbbítani a színpadon elhelyezett okosmikrofonok hangját vezeték nélkül. Előadás után a látássérültek akadálymentesítését biztosító audió narrátor keresett meg azzal, hogy a hangmérnök felhívta a figyelmét az általam hozott okosmikrofonok teljesítményére és nagyon érdekelné a tudása, szívesen próbát tenne vele. 🙂 Abban maradtunk, egyeztetünk és egy későbbi, színpadi próba alatt ezt meg is ejtjük.

Az előadáson a rendszert használó sorstársaim részéről a visszajelzések jók voltak, sokkal jobban értették a szöveget, egyedül a zenei betétek közbeni énekhang nem volt mindig érthető, de ez egy hallónak sem könnyű: megkérdeztem hallókat, nem is értették sokszor az énekek szövegét. Vagyis prózai előadások esetében, ahol legnagyobb részben párbeszédek történnek, a beszédértés nagyon jó.

A technikai próba napján:
3 különbőző teszt volt. 1. helyzet: a színpadon volt elhelyezve két okosmikrofon. Annak ellenére, hogy több esetben rohangáltak a szereplők és közben is beszéltek, a fapadlózat dübörgését is kiszűrték az okosmikrofonok és nem romlott a beszédértés! Próba alatt legfelül, a hangmérnök srác mellett álltam, nem számított a távolság, jól érthető volt minden. Saját fülhallgatóját dugta az ő nyakába is akasztott vevőbe és nagyon elismerően nyilatkozott! Az audió narrátor úgyszintén. 2. helyzet: egy okosmikrofon a színpadon, egy pedig az audió narrátor fülkéjében volt, a hangmérnök srác mögött. A látássérülteknél ez azért fontos, mert hallják a színpadon történteket és az audió narrátor hangját is egyszerre, ő a történéseket kommentálja a látássérültek számára. Jelenleg is van egy rendszerük, ami be van vezetékkel drótozva, nem hordozható. A látássérült egy mobileszközt tart a kezében, amiből egy fülhallgatón keresztül hallja a történteket és az audió narrátor hangját is. Összehasonlítottuk a két rendszert és megállapítottuk, hogy a zajokat nem szűri úgy és kevésbé érthető a beszéd, mint az általam hozott okosmikrofonok segítségével. 3. helyzet: az audionarrátor felbuzdulva a hordozhatóságon és a minőségen, megkért, tegyünk egy próbát a kisszínpadon is úgy, hogy ő nem tartozkodik a nézőtéren, hanem egy monitoron keresztül figyelve a történéseket, egy másik helységből kommentálja a színpadi eseményeket. Az egyik mikrofon a színpadon volt, a másik pedig nála. Hallható és érthető volt minden.
Ezek után szándékában áll a színháznak ilyen eszközöket beszerezni! 🙂

A Pesti Magyar Színház jó hagyományait követve, most már nemcsak jelnyelvi tolmácsolással a siketek felé, audió narrációval a látássérültek felé, hanem okosmikrofonokkal a nagyothallók felé is akadálymentesíteni szeretné a színházi előadásait! 🙂

Blog